Itt vagy: » Sajtószoba » Hírek » Közös székely megemlékezés a madéfalvi veszedelemről

Közös székely megemlékezés a madéfalvi veszedelemről

2011. január 8., szombat

Először ünnepelték együtt Székelyföld elöljárói az 1764-es madéfalvi veszedelem évfordulóját: a 2011. január 7-i megemlékezésen Hargita, Maros és Kovászna megye tanácsának elnöke közösen vett részt.

Először ünnepelték együtt Székelyföld elöljárói az 1764-es madéfalvi veszedelem évfordulóját: a 2011. január 7-i megemlékezésen Hargita, Maros és Kovászna megye tanácsának elnöke közösen vett részt.

A csikorgó fagy ellenére özönlöttek a madéfalviak és meghívottjaik az ünnepi műsorral egybekötött szentmisére, amelyen csángók és hagyományőrző huszárok is jelen voltak. A székelység emlékeiben ma is eleven él az osztrákok által elkövetett mészárlás emléke: Madéfalván a házakra kitűzött magyar zászló is felhívja a figyelmet az 1764. január 7-ére virradó éjszaka áldozataira.

Az idei megemlékezés a madéfalvi római katolikus templomban kezdődött, ahol a Zöld Péter Általános Iskola tanulói mutattak be ünnepi műsort. Ennek folytatásaként a Siculicidium emlékművénél helyeztek el koszorúkat. Szentes Csaba polgármester köszöntőbeszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy a jelenben is vannak olyan, a Székelyföld létét veszélyeztető törekvések, amelyek ellen össze kell fogni. Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter történelmünk egyik legsötétebb pontjának nevezte a Siculicidiumot, ugyanis egyenlőtlen küzdelem volt, és a népirtás bűnét követték el a székelyekkel szemben; nem harc, nem küzdelem volt, hanem tömeggyilkosság – jelentette ki a tárcavezető. „A madéfalvi veszedelemnek számunkra legalább két tanulsága van. Az egyik, hogy szabadságunkért, értékeinkért, önazonosságunkért nem szabad soha semmiféle kompromisszumot kötnünk. A másik tanulság pedig az, hogy egymás ellen soha nem fordulhatunk” – mondta Kelemen Hunor, hangsúlyozva: a székelyek sikereket mindig csak együtt, összefogva értek el a történelem során, és ez így lesz ezután is.

Lokodi Edit Emőke, Maros Megye Tanácsának elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy megtörni nem tudták a székelyeket, és gyerekeikre is jövő vár, hiszen nyelvüket nem vehették el, kultúrájuk megmarad. „Azért jöttünk el mindhárom megyéből, hogy a közös emlékezés erőt adjon a továbbéléshez” – mondta a Maros megyei tanácselnök. Szerinte ez a konok kitartás, aminek köszönhetően a székelyek megmaradtak szülőföldjükön, feljogosít bennünket az elismerésre, ami nem más, mint a magyar állampolgárság megadása. „A magyar állampolgárság megadása hivatalossá tette azt, hogy egy nagy családhoz tartozunk” – jelentette ki Lokodi Edit Emőke.

Székelyföld közös alkotás, mindannyiunk tulajdona – hangsúlyozta Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke megemlékező beszédében, majd így folytatta: Székelyföld azoké legyen, akik megdolgoznak, megküzdenek és áldozatokat hoznak érte. „Ne azoké legyen, akik kigúnyolják, hanem azoké, akik szeretik ezt a tájat, az itt lakó embereket. Ne azoké legyen, akik fékezik a szántóföldek, a legelők és az erdők visszaadását, hanem azoké legyen, akik megművelik azt, akiknek nem szégyen a kétkezi munka. Székelyföld ne azoké legyen, akik Bukarestbe viszik adónkat, hanem azoké legyen, akik itt termelik meg az anyagi javakat. Ne azoké legyen, akik a sót, a borvizet, az erdőt elviszik előlünk, hanem azoké legyen, akik kitermelik az altalajkincseket és újraültetik a letarolt hegyoldalakat. Székelyföld ne a nyakunkra ültetett ellenőrző szerveké legyen, hanem azoké, akik akkor is szeretik, amikor nem könnyű szeretni. Székelyföld azoké legyen, akik hisznek benne” – zárta beszédét Tamás Sándor, arra kérve a jelenlevőket: együtt vigyék előre Székelyföld ügyét.

Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke elmondta: „A mi székely történelmünk már csak olyan, ami ismétli önmagát, s a régi jogok, az autonómia, a szerzett közösségi jogok visszaállítása ma éppoly aktuális követelésünk, mint volt az elmúlt évszázadokban. Ma is érvényes a követelés, hogy ’tisztjeinket’, vezetőinket a magunk soraiból választhassuk, s ma is érvényes a követelés, hogy úgy élhessünk békében más népekkel és nemzetekkel, hogy kölcsönösen tiszteljük egymás hagyományait, ünnepeit és jogait. 2011 januárjában talán kicsit jobban állunk, mint a Madéfalván majd 250 éve összegyűlt eleink. Mai összefogásunk, bölcs, ám néha akadozó közéleti szerepvállalásunk eredményeképpen bővülnek lehetőségeink, gyarapodnak jogaink. Vallom, közös munkánk eredményeképpen a székely nemzet lassan kezd újra emelkedő, jövőben bízó néppé válni.” A Hargita megyei tanácselnök hangsúlyozta: „Számunkra Madéfalva az együvé tartozás, a jó- és balsors közös vállalásának, a székely múlt ismeretének, szimbólumaink és emlékhelyeink tiszteletének, az elveink mellett a végletekig való kitartásnak, jogaink érvényesítésének, a személyes és közösségi áldozatvállalásnak, az állhatatosságnak a jelképe.”

Beszédet mondott még Balogh György, a Magyar Köztársaság csíkszeredai konzulja és Gyerkó László szenátor is. A koszorúzás a székely himnusszal kezdődött, és a magyar himnusszal zárult. A beszédek között szavalat és csángó asszonyok kórusának éneke hangzott el. Az emlékműtől az ünnepség résztvevői a helyi iskolába vonultak, ahol a Forradalom és szabadságharc 1848–1849 című vándorkiállítást tekinthették meg.

 

Hírek