Csomakőrös

Kovászna fürdővárostól délnyugatra, a Körös patak völgyében fekvő református falu. Ezt a települést  1904-ig csak egyszerűen Körösnek nevezték, ám ekkor nagy szülöttére való örök emlékezésül Csomakőrösre keresztelték.
Szerény jövedelmük kiegészítése céljából a 20. század elejéig a kőrösiek szitakészítéssel foglalkoztak. Keresett cikk volt a lófarok és a szitakávának való, bog nélküli fenyőfa. A műmalmok elterjedése e nagy türelmet és ügyességet igénylő mesterség megszűnését eredményezte, helyette azonban az 1920-as évektől kezdődően egy másik jövedelemkiegészítő mesterség, a forgácskalap-készítés honosodott meg a faluban. Néhány asszony ma is készít forgács-fonatokat és kalapokat.
A falu neve az itt született Kőrösi Csoma Sándor (1784--1842) Kelet-kutató révén vált ismertté. Emlékét a helybeliek nagy tisztelettel és büszkeséggel őrzik. Születésének, majd halálának 150.  évfordulóján a várfallal kerített református templomban emléktáblát helyeztek el, 1969 óta a tibetológia megalapítójaként számon tartott tudósra a település központjában mellszobor (Orbán Áron műve) emlékeztet. 1990-ben a kovásznai székhelyű Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület a helybeli művelődési ház két termében a nagy utazó életútját és munkásságát bemutató kiállítást rendezett be, majd Csoma egykoron leégett szülőházának telkén megépítették az elképzelt szülőház hasonmását. Ebben emlékszoba és egy korabeli székely szobabelső kapott helyet.
Nemcsak az utókor hálás társadalma, hanem a természet is megalkotta a maga emlékművét, ugyanis az egykori Csoma bennvalón két hetelmas diófa dacol az évszázadok viharaival. A kései utódok azt tartják, hogy ezek még látták az árnyékukban játszadozó Sándort.