Miklósvár

Nagyajta és Köpec között, az Olt jobb oldali teraszán fekszik az egykori Miklósvár fiúszék névadó települése. Nevében ősi várának emlékét őrzi. Ez a vár feltehetően a 14. században pusztult el. A legkorábban említett székelyföldi települések közé tartozik, 1211-ben a II. András által Barcaságba telepített német levagrend adománylevelében Indagines Nicolai néven szerepel.
Erdővidék római katolikus szigete ez a falu, hiszen szomszédai református és unitárius lakosú települések. A helybeli katolikusok életében nagy jelentőségű az Anna-napi templombúcsú és az úrnapi körmenet. Itt még él az eső eleibe (jégeső ellen) harangozás szokása, s ezért a szolgáltatásért a harangozó a gazdáktól ősszel gabonát kap.
Miklósvár a Kálnoky grófok ősi fészke. Emléküket nemcsak a felújítás alatt álló, 16. századi eredetű kastélyuk, hanem a temetőben lévő, Szent Anna tiszteletére emelt sírkápolnájuk is őrzi.

A 17. századtól kezdve a Kálnoky család több tagja is betöltötte az alkirálybírói tisztséget. Gróf Kálnoky Dénes (1814--1888) belső titkos tanácsos, 1847-ben Fehér megye főispánja, majd 1861-ben Háromszék választott királybírája volt. 1848-ban a jobbágyai megválasztották nemzetőr kapitánynak, 1849-ben a sepsiszentgyörgyi vonal parancsnoka lett.
Az 1989-es változások után a Kálnoky család ma élő tagja visszatért a faluba és sok külföldi vendéget ide vonzó vendégházakat működtet.
Miklósváron évi rendszerességgel gyakorolják a farsangtemetés szokását. Ilyenkor lovas, szekerén ülő és gyalogos maszkurák járják végig a falu utcáit. A cigányszekér után bölondkereket kötnek, melyre egy férfi és egy női ruhába öltöztetett szalmabábut erősítenek.