Köpec

Az Olt folyó job partján, a Barótot Sepsiszentgyörggyel összekötő út mentén fekszik a szénbányászatról ismertté vált Köpec. Itt a szén ipari méretű kiaknázása 1873-ban, a Samu főtárna megnyitásávasl vette kezdetét. 1967-ig, a délköpeci szénmező utolsó bányájának bezárásáig az erdővidéki bányaipar központja Köpec és a tőle 2 km-re fekvő Köpecbánya volt. Ezt követően Vargyas, Felsőrákos, Barót és Bodos határában  nyitottak bányákat vagy kezdtek külszíni fejtésekbe, s a bányavállalat valamennyi központi intézményét Barótra költöztették és a két települést közigazgatásilag is a városhoz csatolták. Ezen a vidéken a szénbányászat 2006-ban szűnt meg, csupán Felsőrákos határában maradt meg a külszíni fejtés.
Az egykori bányaigazgató, Hoffmann Géza által építtetett kúria ma a falu elemi iskolája.

A középkori eredetű, majd gótikus stílusban átépített református templom Erdővidék értékes műemléke. Hajójának virágmintás kazettás mennyezetét oklándi Asztalos József készítette 1767-ben, előcsarnokának mennyezetére pedig 1926-ban a kiváló heraldikus, Keöpeczi Sebestyén József (1878--1964) festette meg a köpeci nemesi családok címereit. Ugyanő festette  a karzat mellvédjére Bethlen Gábor, Bocskai István, Báthori István, II. Rákóczi Ferenc, Kemény János és Apafi Mihály fejedelemek címereit.
Szomorú történelmi esemény és egy háromszéki szólás kapcsolódik a faluhoz: 1848. december 9-én itt vesztettek csatát a székelyek. A császáriak ezt követően felgyújtották a falut és lakóinak egy részét lemészárolták. Erre utal a szólás, mely szerint baj van Köpecen. Pár nap múlva azonban fordult a kocka és december 13-án ugyancsak Köpec határában a székelyek arattak elsöprő győzelmet. A falu központjában és határában egy-egy 1848-as emlékmű áll.